A legkorábbi híradás - 1911-ről - így szól:
„Vallásos előadás Kecskeméten. Ebbe a földrengés által megostromolt városba kaput nyitott az Úr, az evangéliumnak, hová karácsony 2-ik ünnepén vonult be az irsai gyülekezet ének- és zenekara.
A délelőtt folyamán mintegy 2000 „Olvasd” osztatott szét a városban, melyekre külön meghívót nyomat-tunk a követ kező felírással: „Meghívó a Vigadó nagytermében tartandó vallásos előadásra. Kezdete du. két órakor. Szabad bemenet.”
Előzőleg Szabó András hitszónok bejelentette Kecskeméten Nagyságos Papp György főkapitány Úrnak, hogy vallásos előadást fog tartani. A főkapitány úr (dicséretére legyen mondva) ezt örömmel vette tudomásul.
Több mint negyvenen indultunk Irsáról Kecskemétre, hogy ott bizonyságot tegyünk mennyei Atyánk nagy szeretetéről. A Vigadó nagytermében leraktuk (zene) szerszámainkat, s mivel időnk engedte, bementünk a városba, hogy még szorosabbá tegyük a barátságot. (…)
Kis seregekben jött a nép, (…) mi is bementünk, most már együtt vagyunk, több mint 250-en.
Öt óra felé járt az idő, amikor Szabó András testvér megkérdezte a hallgatókat, akarnak-e még időzni, mert vannak még, akik beszélni fognak és fiatal leánykák, akik szavalni akarnak. Be sem fejezte beszédét Szabó András testvér máris felhangzik minden oldalról: ”Halljuk! Meghallgatjuk!” (…) Ekkor már majdnem kicserélődött a hallgatóság. Akik elmentek, helyet adtak az újabb érkezőknek.
Előadásunk 7 órakor ért véget. Midőn hallgatóink megtudták, hogy el fogunk menni, meghatottan mondtak köszönetet Szabó András testvérnek, amiért meglátogattuk őket, egyben felkértek bennünket, hogy többször is menjünk el.
Boldog reménnyel váltunk el a kedves kecskeméti barátainktól.
Kint ünnepies csend honolt mindenfelé, a legnagyobb nyugalom, semmi botrány, legkisebb zavart sem idézett elő senki, melyet köszönünk a kedves kecskemétieknek, kik olyan nagy barátsággal és tisztelettel viseltettek irányunkban.”
1912 áldozócsütörtökén szintén külön vasúti kocsival érkeztek Irsáról, néhányan Budapestről, és a nagykőrösi testvériség. Jelen volt Szabadi Gusztáv és felesége is, aki énekével gazdagította a vigadóbeli eseményt.