Nagy esemény volt a kicsiny nyáj életében, hogy 1947-ben helyben lakó pásztora lett, aki lakásának egyik szobáját átadta a gyülekezet részére összejöveteli helyként. Erről a folyamatról írta a Lelki Életbe a következő lelkes beszámoló cikket Lőrincz Imre:
„Imaterem megnyitás Kecskeméten. Harmincévi munkálkodás után a kecskeméti kis gyülekezet odajutott, hogy végre megkezdhette a rendszeres missziómunkát a 80 ezer lakosú városban. Erre a célra sikerült egy olyan házat venni, amelyben van egy szép kis imaterem, azonkívül prédikátorlakás is, tehát már nem egy bútorozott szobába hívják az érdeklődőket. Kecskemét eddig az orgoványi missziókörzet egyik állomása volt, s most az anyagyülekezet beleegyezett abba, hogy prédikátora áttegye lakását Kecskemétre, s onnan gondozza a körzet ügyeit.”
Lőrincz Imre Kecskemétre költözését követően nagy lendülettel kezdett neki a kecskeméti misszió felpörgetéséhez. Az első bemerítést 1948-ban tartották ünnepélyes felvonulással a városi fürdőben. Az istentiszteleti alkalom a Reál Gimnázium (ma Katona József Gimnázium) dísztermében volt, melyet Mészáros Kálmán gimnazista kért el igazgatójától e kiemelkedő alkalomra. A kilenc fehérruhás közül három kecskeméti, négy szanki, kettő tiszaugi volt. Az iskolától a gőzfürdőig (ami akkor a színház szomszédságában volt) a soltvadkerti fúvósok vezetésével vonult a kis gyülekezet és az érdeklődők, köztük a Reál Gimnázium igazgatója, Mészáros Kálmán osztályfőnöke és néhány osztálytársa, valamint az orgoványi énekkar. Kecskemét történetének első hitvalló bemerítését, és a város központjában a felvonulás hivatalos engedélyezését Király Ferenc eszközölte ki a rendőr-kapitányságon.