Akárhogy nevezzük is a néhány kecskeméti baptista hívő összejöveteleit, annyi biztos, hogy az egyházak, és a hatóságok nem nézték jó szemmel hitelődeik Kecskeméten való bibliázását. A nagyegyházak még 1948-ban is szektáztak, azonban a tapasztalt és művelt, egyházi és világi körökben egyaránt otthonosan mozgó Kémeri Györgyöt már elfogadták igehirdetőként az ökumenikus imaheteken. Talán ebben az ő személye is közrejátszott, azonban sokkal inkább az esett latba, hogy a közben eltelt harminc megnyomorított év hatásaként a népegyházak testvérként kezdtek tekinteni a kisebb egyházakra.
„Nagyságos Főkapitány Úr!
Kecskeméten és Ágasegyházán lakó egyháztagjaink azzal a panasszal fordultak hitközségünkhöz, hogy a rendőr hatóság részéről megismétlődő – hisszük csak tévedésen alapuló – molesztálások zavarják istentiszteleteinket, gátolják az azon való megjelenésüket. Mint közlik, Kecskemét Bethlenváros 10. Szám alatt, ahol már évek óta tart közösségünk istentiszteleti összejöveteleket, egy alkalommal detektív jelent meg és ott levő egyháztagjainkat gyülekezetben használt könyveikkel beidézte a rendőrségre. (…)
Tisztelettel kérjük Nagyságodat, méltóztassék az illetékeseket értesíteni, hogy hitfelekezetünk istentiszteleti összejöveteleit ne korlátozzák, mert azokon semmi más nem történik, mint éneklés, ima, bibliaolvasás- és magyarázás, vallásos tárgyú költemények szavalása, ugyanilyen tárgyú felolvasások. Ezek a hitmélyítést célozzák, és arra szolgálnak, hogy egyháztagjaink a legtöbb esetben károsan befolyásoló moziképek szemlélése helyett, lelket üdítő szellemi táplálékot kapjanak, erkölcsi tőkét gyűjtsenek. Mély tisztelettel: Nagy Pál hitközségi elöljáró, Budapest, 1939.05.10.”
Ide kívánkozik még egy epizód, amely ugyancsak áttételesen kapcsolódik a gyülekezethez, mégis megemlítem, mert hűen tükrözi az elődöket, akiknek hite még a XX. század közepén is idegen volt az összmagyar társadalmon belül. Ők azonban ezt a különc hitet, össze tudták egyeztetni buzgó hazafiságukkal. 1938-ban, a Felvidék visszacsatolása után, a baptisták országos lapjában jelent meg a következő írás:
„Isten hozott benneteket, visszatérő felvidéki baptista testvérek. Köszöntünk benneteket, és nagyon örülünk, hogy újból hazánk testvéri közösségéhez tartozhattok. „Testvéreinket, akik 20 éven át cseh uralom igájában éltek, egy héttel ezelőtt (december 2-án) hivatalosan visszafogadta az országos szövetség kebelére. Nem kell többet „szomszédolnunk”, ha hozzájuk akarunk menni, vagy ha ők akarnak hozzánk jönni. Ledőlt a trianoni fal, – itthon vagyunk mi is, ők is! Dicsőség Istennek, magyarokat áldó, gondviselő mennyei Atyánknak. A magyarországi baptisták három országos szervezete nevében: dr. Somogyi Imre, a Baptista Ifjúsági Szövetség elnöke, Kristóf Domokosné2 (1891-1964), az Országos Baptista Nőszövetség elnöke, és Dr. Udvarnoki Béla, a Magyarországi Baptista Gyülekezetek Szövetségének elnöke aláírásával”
A két világháború között, amikor nem tudott jönni az elfoglalt orgoványi lelkipásztor, a Váradi nőtestvérek minden nehézség és kellemetlenség ellenére éveken át felváltva végezték az igehirdetés szolgálatát.