Imaházépítés három tételben: „Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Zsoltárok 91:11-12.
„Szalontai Sanyi bácsi segítségeivel egy leendő vasbetongerendának építettük a zsaluzatot. Ehhez három vastag göcsörtös fenyőrönköt kellett felállítani, hogy alátámasszák a gerenda nagy súlyát. Mindegyik fenyőrönköt egy-egy ember fogta, mert még nem voltak fent rögzítve. Egyik segítség ellépett, elengedte a gerendát, amely hátulról a közelben térdelő Sanyi bácsira zuhant, hatalmasat ütött a hátán, és egy pillanatra kitárt karokkal a földhöz préselte. Csoda történt abban a percben, mivel egy csontja sem sérült, nem sérült a gerince, a durva göcsörtök nem érték a hátát, fejét sem érte ütés! Fölugrott – miután kiszabadult a gerenda alól, - valami bizonytalan, kellemetlen zsiborgás futott végig a hátán, megrázkódott, gyakorlatilag más panasza nem is volt, folytatta a munkáját. Igen, mert az Úr óvó kezével betakarta Sanyi bácsit, és az ütés hatalmas erejét az Ő keze fogta fel. Ezt most már tudja, hiszi Sanyi bácsi is.”
„Magasan, emeleti ablakban, az ablak fölött lévő vasbeton áthidaló kizsaluzását végezte Sanyi bácsi. Ő bent állt az ablakban, és a felette lévő áthidaló alsó felszínéről szerette volna egy nehéz „pájszerral” lefeszíteni a zsaludeszkát, amikor az hirtelen eltörött. Mivel kifelé irányult a feszítés lendülete, a deszka eltörése után Sanyi bácsi elvesztette az egyensúlyát, és kifelé zuhant, kétségbeesve nézte – alul betontörmelék, élesre, hegyesre tört építési fa hulladék, éles drótvégeket tartalmazó vasbeton darabok, – hogy esetleg hová próbáljon ugorni, hová próbálja repülés közben navigálni magát, de a következő pillanatban nagyon különöset érzett. A megkezdett kibillenés hirtelen elvesztette a lendületét, mintha valaki belülről lágyan, de határozottan visszahúzta volna. Amikor végre ijedten, de már visszanyert egyensúllyal állt az ablakban, az az egyértelmű érzése és gondolata volt, hogy áll valaki mögötte, vissza is nézett azonnal mindkét válla fölött, de nem látott senkit, mert Aki mögötte állt, láthatatlan volt, de mégis Ő a legnagyobb valóság: Isten.
„A nagyterem szemközti falának első emeleti körpillérét betonoztuk, az első emeleti koszorú magasságában lévő pallón álltunk, és amikor a betont zömítették, a zömítő gép fröcskölte a betont, ezért félreálltunk. Aki velem szemközt állt, átlépett egy másik pallóra, én pedig a szélére álltam. A palló felbillent, én leestem róla egyenesen a bemerítő medencébe, amit Sanyi bácsi előző nap feltöltött a nyári meleg miatt, mert abban akart fürödni. Ahogy beleestem, a palló jött utánam, és pont mellettem csapódott a vízbe, egy szög felsértette a lábamat, de egy tetanusz injekcióval megúsztam. Egy emeletnyi magasságot és még a medence mélységét zuhantam. Ha nem lett volna benne víz, akkor súlyos következménye lehetett volna ilyen magasságról háttal betonra esni. A palló sem rám esett, hanem pont mellettem csapódott a medencébe.”
Nyakas Zoltán és Ági nyolc gyermekükkel élt boldog életet. A népes családból Zoli élete derekán távozott a mennyei hazába. Nehéz évek következtek az özvegyre és a gyermekekre, de felülkerekedtek a gondokon. Zoli édesanyja, a gyülekezet Zsófika nénije nem az emberileg egyébként teljesen jogos szomorkodást választotta, hanem időben, anyagiakban és lélekben Zoli helyére igyekezett állni. Jó pár évvel később balesetben meghalt Ági, az édesanya és az egyik gyermek, Zalán is, aki kicsivel ezelőtt tért meg. Az egész gyülekezetet megrázta ez a tragédia. Nem értették, miért engedte meg Isten. De meglátták, hogy Ő az árvák Atyja is tud lenni.
Zsófika néni azon túl, hogy mindenki számára tartogat kedves köszöntést vagy szót, soha nem mulasztja el, hogy rámutasson, az élet mennyire szép is lehet, ha úgy tekintünk minden napra, mint amit Isten adott nekünk. S teszi ezt úgy, hogy életében átlagon felül sok fájdalom jutott. Ő mégsem ezekre emlékezik, hanem őszintén beszél bárkinek az átélt örömeiről, Isten gondviseléséről:
„Nagyon boldog vagyok, hogy egy ébredő, és lélekben gazdag gyülekezethez tartozom.”