A gyülekezet ének-zenei életéről Révész László írt összefoglalót:
„Ahol a hit utat tört magának, ott felhangzott a dicsőítő ének, és kísérte azt a hangszeres zene. Eredője tehát a Lélek munkájában található, és a válasz az ember lelkének rezdüléseiben. Ez dicséretre, énekre-zenére inspirálta a mindenkori hívőket.
A régebbi kecskeméti időszakok nem jól dokumentáltak, ezért csak röviden említem meg a gyülekezet zenei tevékenységét. A későbbi időkről több írás maradt fenn, és személyes élmények is segítették az emlékezést.
Korai időszak:
1947-ig. Házi istentiszteletek voltak. (Bizonyára közös énekekkel. Általában a capella – azaz kíséret nélkül, néha kísérettel. Ez a régi Hit Hangjait jelentette, ami akkor új volt.)
1948-1972. Folytatták a gyülekezeti éneklést. A közös énekeket harmónium kísérte. Lőrincz Imre lelkipásztor testvér pengető zenekart és énekszolgálatot szervezett. Akkoriban nem volt még zeneiskola, a gyülekezetek maguk képezték a zenészeket, énekeseket. A gyülekezeti életből kiemelkedett 1948-ban a nyilvános felvonulás, fúvószenekarral.
1972-1987. A Kaszap utcai imaház megnyitóján az orgo-ványi énekkar szolgált.
A gyülekezetben az ének-zene még a Kaszap utcában kapott némi szervezettséget. A harmóniumon Fekete Lászlóné Lőrincz Erzsébet és Széll Istvánné Gyöngyike játszott. Erre az időre esett még egy elektromos orgona megvétele is, melynek támogatója Bodnár Gyula volt.
„Délutánonként a fiatalok, és gyerekek versekkel, bizonyságtétellel és alkalmanként énekekkel szolgáltak.
Közelmúlt:
1987-1995. Az énekkart ekkor Egriné Viola és férje szervezték. A beköltöző fiatal házasokat bevonták az énekszolgálatba. Buzgalmuk, hitük nagyban segítette a gyülekezetet. 1988-ban Plank József lett a körzet pásztora, még Orgoványról. Szükség esetén Plank testvér maga is játszott orgonán a gyülekezetben, felesége pedig az ének-szolgálatban vett részt. A gyülekezet a hagyományos éneklést folytatta a Hit Hangjaiból, a kórus a Vegyeskarok énekeskönyvet, és az újnak számító kocka alakú énekeskönyvet, az Énekeljünk az Úrnak címűt használta. A gyerekek zeneiskolában tanulhattak, és a bibliakör is énekelt. Néhány évvel később Antal László házicsoportjában elindultak a gitáros énekek, dicsőítések. Ez a két irányzat párhuzamosan volt jelen, az ifjúsági jellegű dicsőítések a délutáni szolgálatokban hangzottak fel.
A különböző zenei és lelki irányzatokról ezidőtájt sok vita folyt az országban, ennek rezdüléseit néha mi is megéreztük. Szakadást okozó vihar itt nem tört ki, hála az Úrnak! Néhány testvér ugyan elment más gyülekezetbe, de ennek inkább lelki okai voltak, a zene csak járulékosan volt indok.
1995-2004. Ebben az időszakban Kovács Géza lelkipásztor lett a körzet vezetője, később pedig már csak Kecskemété. A kórust ezidőtájt Balogné Papp Boglárka karnagy irányította. Létszámban és tudásban is gyarapodott az énekkar. Géza bácsi kérésére, illetve jóváhagyásával, az énekkar és az ifjúság énekei mellett bevezették az ún. dicsőítő éneklést, ami a kezdéskor történő hosszabb, közös éneklést jelentette, régi és új stílusú énekekkel egyaránt. A dicsőítésvezetők között több fiatal házast is találhattunk, Antal László, Antalné Márti, Tóth Barnabás, Balogné Papp Boglárka, Surányiné Tünde, Vajdáné Anita…
Révész László 1996-ban kezdett ismét a kecskeméti gyülekezetbe járni, és lett itt tag is. Orgonálásban, zongorázásban, énekkarban segédkezett, később pedig vezette a zenei szolgálatokat. Ilyentájt lakott itt tanulmányai miatt Tóth Barnabás és felesége, Noémi, akik aktívan segítették, illetve vezették ezt a szolgálatot. Ők nevezték el a dicsőítő énekcsoportot Válas(s)z együttesnek.
Meg kell jegyezni, hogy a zenei élet fellendülése mindig együtt járt a gyülekezet missziós aktivitásával, illetve ébredésével. Enélkül csak „pengő cimbalom” lehetett volna minden újítás. A Lélek szele mozdította meg az emberi lelkeket is a dicsőítésre, az imádásra. Jó volt tapasztalni a megtérők gyarapodását és örömét! Ez az öröm új területeket is nyitott, mint a sátoros evangélizáció, ahol sok zenei szolgálat hangzott fel, mindkét irányzat szerint (klasszikus és modern dicsőítő). – Géza bácsi magával vitt kisebb énekes szolgáló csoportokat útjaira: Jánoshalmán, Tahiban volt vele az énekkar, vagy más helyekre néhány fős dicsőítő csoport ment vele (pl. Csépa). Ilyenkor a résztvevők bizonyságtételekkel is szolgáltak.
A gyülekezet orgonája a Vágó utcában egy holland missziós társaság ajándéka volt, egyszerű, de 2 manuálos, (eltolt manuállal, azaz kézi billentyűsorral), és egy oktávnyi, rövid pedállal. Erre a hangszerre helyeztük a Vágó utcában rá az új szintetizátort (Antal László adománya), és így 3 manuálos hangszert kaptunk: fölül zongora, és szintetizátor-színek, míg alul orgonás akkordok, és pedál-basszus támasztotta meg az énekeket. Társult hangszerek voltak még az akusztikus gitár, és néha 1-1 kísérőhangszer (furulya, csörgődob). Ekkor már itt lakott Balog Előd is, aki csellójával színesítette a szolgálatokat.
Az imaházépítés nem szüneteltette a missziós akciókat, így az ének-zene is a megszokott mederben zajlott. Kovács Péter1 az új épületbe való beköltözéskor – a templomtérhez jól illeszkedő – elektromos orgonát ajándékozott a gyülekezetnek. A hangszer két manuálos és klasszikus, teljes pedálbillentyűzettel ellátott.”
A gyülekezeti gyermekénekkar
„Varga Géza bátorítására és sokrétű szervezőmunkájával indult el, Nagyné Groska Ágnes vezetésével 2004-ben, 12 kis énekessel. Szolgáltak a gyülekezeti istentiszteleteken, ünnepi áhítatokon, televíziós felvételen, valamint közös kiránduláson is voltak Szarvason és Szegeden.
Én 2008-ban csatlakoztam hozzájuk, Ágival közösen tanítottuk a gyermekeket. Ágival élmény volt szolgálni, a vidámságát és a játékötleteit nagyon szeretjük "mi gyerekek". A zongorakíséreteket Révész László játszotta, improvizálta, gyakran komponálta is. Alkalmanként a gyerekek is furulyáztak, fuvoláztak kíséreteket az énekekhez. Szép élmények voltak a karácsonyi és húsvéti szolgálatok, a békési gyermekkórussal szervezett közös éneklés Békésen 2008 őszén, és a Nagy Gézáék vendégszeretete az otthonukban megrendezett kóruskarácsonyon.
Aztán a kislányok továbbléptek a Válas(s)z együttesbe és az énekkarba.
Rövid szünet után, 2012 ősszén újrakezdtük az éneklést új tagokkal, a 10 éves korosztálytól a 13 évesekig.”
„A hangszeresekről: Tóth Barnabás rézfúvóson és zongorán is játszott, és erős, biztos hanggal rendelkezett, Antal László gitározott, Balogné Papp Boglárka szintén erős énekhanggal, nagyon jó zongoratudással, és karnagyi munkával segítette az énekeket. Többen is szolgáltak orgonistaként: Antal László, Surányiné Tünde, Vajda Kornél, Balogné P. Boglárka, Kóti Miklós, Révész László. A felnövekvő gyerekek közül sokan tanultak furulyán, vagy fuvolán, hegedűn, csellón, zongorán. Szolgálataik kedvessé tették alkalmainkat.”
A gyülekezetben sok képzett és szép hanggal megáldott személy van. Énekkaruk vasárnaponként szolgál Istent magasztaló énekekkel, de a karácsonykor és húsvétkor megrendezett ünnepi koncerteken különleges programmal, lelki élményt nyújtó szolgálattal dicsőítik Istent. Az első ilyen kóruskoncertet 2003 karácsonyán rendezték, és azóta rendszeressé váltak. Sok meghívott vendég hallhatta énekeiket, és a lelkipásztor által tolmácsolt jó hírt.
„2004-2012. A közelmúltból a jelenbe érkezünk. 2004-ben Mike Sámuel lett a gyülekezet új pásztora. Személyében a misszió és a zene egyszerre talál kifejezésre. A Mike Duó tagjaként, amit bátyjával, Józseffel alkotott, énekes híre már megelőzte őt. Dalaik közszájon forogtak a gyülekezetekben. Lelkipásztorként nem ismertük, csak a meghívás előtti tájékozódás nyomán, és a Lélek vezetésére választottuk őt. Itteni szolgálata elsősorban lelki-szellemi természetű, és zenei tevékenysége inkább alkalmi szolgálatokban jelenik meg.
Ilyen volt az a 2-3 est, amikor bátyjával és barátaikkal zenés evangélizációt tartottak (Mike Duó koncertek), vagy amikor „Mike monó” címmel Sámuel az itteni ének- és zenekarból állított össze egy evangélizáló programot. Emellett Sámuel néhány évig az énekkarunk aktív tagja is volt, amíg ezt időbeosztása lehetővé tette.
Az ő biztatására kezdtük el használni rendszeresen a dobot, mint gyülekezeti hangszert, amin Simon Gergő azóta is lelkesen játszik. Vásároltunk új zongorát, Révész László mellett Pál Nimród és Kiss Bálint játszott rendszeresen rajta, újabban Kaszala István is. Ekkoriban vásároltuk meg a gyülekezet új erősítőrendszerét és hangfalait is, ami fontos feladatot ró annak kezelőire. A műszaki részleg újabban interneten is közvetíti az istentiszteleteket, és ők kezelik az erősítést is. Legújabban CD-re és DVD-re rögzítik a kiemelkedő alkalmakat. Szabó Gyula és Gábor Tamás jeleskedik e téren sokat.
A gyülekezet ének-zenéjét most is így jellemezhetjük:
Vasárnap reggel van egy bevezető dicsőítő éneklés Válas(s)z-csoport vezetésével, az igehirdetés előtt és után énekkar (vezetői: Antoni Andrea és Kovács Tamásné Anikó), a végén ismét közös ének.
Nagyobb alkalmakon szolgál a kamarazenekar Balog Előd vezetésével, a gyerekkórus, vagy az ifjúság. Legújabb formáció a kialakulófélben lévő Gospel-kórus, amit Balogné Papp Boglárka vezet.
Meghívott szolgáló volt közöttünk több külföldi együttes (ifjúsági evangélizációk), vagy Pintér Béla két itteni szolgálatát említhetem, de az egyházkerület énekkarai is megfordultak nálunk, ahogy mi is elmentünk már Kiskunhalasra, Szegedre, Jánoshalmára szolgálni.
Számomra kiemelkedő két év volt a két, nyári zenei tábor, amit Balogné Papp Boglárka és Varga Géza szervezett meg. Ezeket itt, helyben tartottuk az imaháznál, egy hétig, és sok segítő tette élvezetessé a tábort a gyerekek számára. Ezek a segítők a bibliakör tanítói, a karvezetők, illetve más gyülekezeti tagok közül kerültek ki. A tábor célja volt a gyermekek zenei tudásának fejlesztése és annak gyülekezeti alkalmazása. Hangszeres órák is voltak, kórusok, és szólista énekesek is kerültek ki közülük. Mindkét évben bemutattak egy ún. gyermekoperát3. Jó lehetőség volt, hogy a helyi gyerekeken kívül osztálytársaik is eljöjjenek, és a zene és a játék mellett az evangéliumról is halljanak.
Röviden: a gyülekezeti ének-zene szerepe dicsőíteni Jézust, aki szeretett minket, önmagát adta értünk, megváltott minket.”