Elődeik
A baptizmus bölcsője Németalföldön ringott, a legelterjedtebb mégis Észak-Amerikában lett. Hazánkba viszont német közvetítéssel érkezett. Magyarországon 1873-ban Meyer Henrik, Németországból érkező missziómunkás vezetésével indult meg a szervezett evangéliumi munka, amelynek nyomán sok gyülekezet alakult. A baptista jelenlét valamivel messzebbre nyúlik vissza, mert 1846 óta élnek baptisták hazánkban. Igazán átütő növekedést azonban a magyar nyelvű paraszt-apostolok működése eredményezett.
A 19. század végén és a 20. század elején a Dunántúl kivételével az egész országban százával alakultak gyülekezetek, a legtöbb Erdély területén és az Alföldön. 1920-ra 24 000 baptista volt az országban. Trianon után csak 7000 maradt a megcsonkított Magyarországon. 1945-ig létszámuk megduplázódott, a kommunizmus 40 éve alatt viszont kb. 4000-rel csökkent a gyülekezeti tagok száma. Jelenleg mintegy 12 000 tagja van a közösségnek.
Nevük
Nevük keresztelési gyakorlatukból ered. Nem a gyermekkeresztséget, hanem a tudatos döntést követő bemerítést gyakorolják. Ez azt jelenti, hogy az egész testet vízbe merítik. A keresztyénség első három évszázadában így gyakorolták a keresztelést.
Az Újszövetség, a magyarul keresztelésnek nevezett aktust a görög baptidzein szóval fejezi ki.
A korai keresztyén templomokhoz is tartozott egy-egy baptistérium. Magyarországon is több helyen található ilyen baptistérium: Németcsanádon, Szombathelyen és Székesfehérváron.
Hitéletük jellemzői
Céljuk egyéni és gyülekezeti életükben a teokrácia (Isten uralma) megvalósítása, testvéri közösség kialakítása. Hitük elmélyítését imaélettel és igeolvasással, igehallgatással gyakorolják. Gyülekezeteikben a lelkipásztor a frontember, azonban szolgálatát a gyülekezet tagjaival megosztja. Életcéljuk: megmenekülni, és másokat is megmenteni az üdvösségre. Munkahelyen, utcán, otthon, ifjúsági alkalmakon, evangélizációkon, angol nyelvtanfolyamok tartásával, istentiszteleten, és azokon a területeken, amelyeket még megnyit az Úr.
A többi tipikusan nyugati protestáns valláshoz hasonlóan, a baptisták sem terjesztették hitüket soha erőszakosan, így ők „csak” azt szeretnék, hogy szeretetük érezhető, segítő jobbjuk elérhető legyen, és így Jézus követését vonzóvá tegyék.
Gyülekezetként minél nagyobb önállóságra törekszenek az egyházon belül, és függetlenek szeretnének maradni az államtól is. De ennél sokkal inkább törekednek a minél nagyobb Istentől való függésre.
A hazai baptizmus erősen amerikanizált gondolatisággal rendelkezik, ezért nincs tárgyi jelképe, hagyományai is szinte gyülekezetenként különbözők, és nincs egységes liturgiája sem. Nincsenek olyan közös külsőségek, amelyek minden baptistára jellemzők. Mindezek hatásaként nem lehet látványosan gyakorolni a baptista vallást (csak néhány példa: nincs keresztvetés, nincs látványos hallelujázás, nincs a nők feje bekötve, nincs csillag az imaházon, nincs papi palást, nincs kötelező imaforma, nincsenek szignifikáns baptista énekek).
Talán az egyetlen általánosnak mondható ismérvük a meleg, családi légkörű, közvetlen, többnyire mai nyelvezetű istentiszteleteik.