Szabó András

Szabó András (1860-1943) a korai magyar baptista misszió meghatározó alakja volt. 1889-ben merítkezett be, és 1894-ban az ő kezdeményezésére mondta ki nyolc magyar nyelvű gyülekezet, hogy függetlenítik magukat a budapesti német baptista gyülekezettől. 13 éven keresztül az ő háza adott otthont a tahitótfalui gyülekezetnek, pesti lakásában pedig a későbbi Nap utcai gyülekezet gyűlt össze.

1901-ben az ócsai gyülekezet pásztora lett. Nagy szerepe volt abban, hogy Ócsán közgyűlést tartottak a magyar baptisták, és ekkor elfogadták azt az okmányt, amely alapján 1905-ben elismert felekezet lett a magyar baptista közösség. Az ő vezetésével szervezték meg ugyanitt az első baptista népiskolát.

Az irsai (Albertirsa) baptista gyülekezet 1901-ben 4 taggal alakult az Ócsai Baptista Gyülekezet körzetállomásaként. 1908-ban Szabó András lelkipásztor odaköltözésével önállósult a gyülekezet, sőt körzetállomásai is lettek. 1910-ben már 150 tagot számlált a közösség, és megépítette a ma is álló vasbeton vázszerkezetű imaházát. Szabó András 1913-tól a Kispesten, 1920-tól a Rákoscsabán, 1928-38 között szülőfalujában, Tahitótfaluban szolgált. Kezdeményezésére jött létre a lelkipásztori konferencia, és a Békehírnök mint hetilap.

„Igazi self-made-man volt, aki különösebb iskolai képesítés nélkül emelkedett fel arra a szellemi nívóra, ahol a Nagyatádi Szabó Istvánok állottak. Előadásai al-kalmával, bár keresetlen szavakkal, közvetlen modorban beszélt, mégis választékos kifejezéseket használt, és irodalmilag is kifogástalan stílust alkalmazott, melyek szónoki képességéről tanúskodnak.”

Szabó András tehát sokféle területen áldozatkész és úttörő munkát végzett. A legtöbb esetben még életében jelentkeztek is az eredmények. Kecskemét kivétel volt, mert itt az általa nagy lendülettel elindított missziómunka csak 60 évvel később kezdte bontogatni kalászait.

A baptisták az 1910-es években betelepüléssel kerültek Kecskemétre. A tanyavilágban élő baptisták éveken át Méntelken gyűltek össze. Kristóf Domokos kecskeméti középiskolai tanár írásaiból tudjuk, hogy Kecskeméten 1912 óta tartottak baptista istentiszteleteket. A rendszeres összejövetelek 1919-ben kezdődtek el Kristóf Domokos vezetésével egy városszéli magánházban. Ő evangéliumi cikkek írásával a Kecskeméti Lapokban, a Magyar Alföld című újságban a kis közösség ismertté válását akarta előmozdítani.