Konyhai szolgálat

„Nem is emlékezem pontosan, hogy mikor, de tudom hogyan kezdődött! 1998 -1999 év fordulója lehetett. Szilveszter este volt a Vágó utcai imaházban. Istentisztelet, szeretetvendégség, majd játék, hajnalig!

Nyakasné Ági barátnőmmel összeraktuk a szeretetvendégség maradékait, kezdtünk mosogatni. Már nem volt hely az elmosott edénynek. Törölgettünk, pakoltunk, nem akart beférni! Kipakoltunk, áttöröltük a szekrényt, átmostuk az edényeket! Újév hajnalára jókedvűen, játszva, beszélgetve, imádkozva kitakarítottuk a konyhát, hajnalban a gyerekeinkkel az istentiszteleti termet is. Együtt dolgozni nem munka, „újévi” mulatság volt!

Amikor 2000-ben elkezdődött az imaház építése, jöttek a munkások más gyülekezetekből is. Ági lett az élelmezés szervezője. Népes családja mellett is tudott időt szánni a szervezésre, gyülekezeti szolgálatra (autó és mobiltelefon nélkül is). Kérdezte: - Segítesz? Örömmel segítettem! Sokat tevékenykedtünk együtt. Imádkoztunk, beszélgetünk. Ebédet főztünk a munkásoknak otthon vagy a faházban. Fogyott a pogácsa, kávé, tea, süti, az ételek. Az építkezésen jó hangulatban haladt a munka. Épült a házunk! Nem csak az imaházunk, lelki házunk is.

Ági példát mutatott. Azóta is tanulom, hogyan kell Isten elvárásai szerint élni. Odaszánni a mindennapjaimat az Úr ügyeiért.

Később, mikor Ő már az Úrhoz költözött, Cseh Marika nénivel „megörököltük,” vállaltuk a konyhai teendőket. Nem maradtunk egyedül. Segítőinket név szerint fel sem tudom sorolni.”