Az Isten felé hangoló és Őt magasztaló gitárkísérettel vezetett könnyűzenei stílusú örömteli éneklés, a gyülekezetben az Antal Laci írásából már megismert házi csoport kivételével – 1995 előtt ismeretlen volt. Kovács Géza megérkezése után azonban hamarosan az istentiszteleteken is felhangoztak ezek a modernebb stílusú énekek. Nem sokkal ezután Révész László csatlakozott a gyülekezethez, és Antal Lászlótól átvette ennek a csoportnak a vezetését.
Később, 2001-ben Tóth Barna temperamentumos, lelkes vezetése alatt az odaszánt és tehetséges énekes, zenész társaival Válas(s)z dicsőítő csoport névvel ütőképes szolgáló együttessé váltak. Barnáék 2003-ban elköltöztek, ezután a vezetést ismét Révész Laci vette át. Szolgálatuk lényege, hogy az Urat dicsérjék énekszóval és hangszerekkel; és hogy a gyülekezetet is vezessék ebben.
A tagok az Úrtól kérték és kapták az elhívásukat. A dicsőítő csoport elsősorban a „könnyűzenei” műfajt képviseli. A létszám többször változott, 10 fő körül mozog. 2004 februárjától Baloghné Bogi a hangjuk képzésében nyújtott nagy segítséget.
„Kezdetben az volt a célunk, hogy legyen egy olyan fiatalokból álló csoport, ahol könnyűzenei dicsőítéssel dicsérhetjük Istent, és akiknek van valamilyen zenei adottságuk vagy képzettségük, ezen a területen szolgáljanak – elsősorban az ifjúsági alkalmakon, vagy egyéb rendezvényeken. Ez később annyiban módosult, hogy bekapcsolódtunk vasárnaponként a gyülekezeti dicsőítés vezetésébe is. Az évek alatt sokan voltak a gyülekezetből tagjai a csoportnak. Általában hetente voltak próbáink, ahol a zenei készülés (új ének tanulása, énekek begyakorlása, szólamok tanulása, és hangszeresek próbája) mellett fontos volt számunkra, hogy Igével is bátorítsuk egymást, tanuljunk az Isten szavából.
Amikor volt lehetőségünk, szerveztünk közös programokat, kirándulásokat. Készítettünk pár cd-t is. Mióta Sámuel a lekipásztorunk, a Válas(s)z csoportnak számtalan lehetősége volt vele együtt menni az ország különböző településeire, evangélizációkon, gyülekezeti istentiszteleteken részt venni és dicsőíteni. Azt gondolom, nagyon élveztük ezeket az utazásokat, hiszen közösségformálóak voltak az ilyen utak. Hálás vagyok, hogy 10 évig szolgálhattam ebben a csoportban. Sokat tanultam, fejlődtem lelkileg, szellemileg, sok élményem kapcsolódik ehhez az időszakhoz.”