„Ifjúnak lenni nem érdem, és nem is hiba. Csak egy állapot, úgy 15 és 30 év között. “
A Kaszap utcában tulajdonképpen - az utolsó évet leszámítva - nem volt ifjúsági munka, érdekesen alakult a dolog a Vágó utcában is, mert az Antal-Révész-Surányi-Somogyi nevekkel fémjelzett ’90-es évek eleji ifjúsági mozgalmába egyetlen egy “Kaszap utcai gyermek” sem épült be. A Papp lányok ebben az időben egy református konfirmandus csoporthoz csatlakoztak.
Az ifjúság teljesen elkülönült a gyülekezettől 1990-es évek elején. Próbálkozások voltak a gyülekezetbe hívással, de nem sok eredménnyel. A gyülekezet egy része számára nehezen volt emészthető, hogy akik jöttek, nem ismerték a féltve őrzött lelki értékeiket, hagyományaikat. Nekik csak Isten, Jézus, a megváltás kellett, és feszengtek a szokatlan légkörben. Ugyanakkor mivel újak voltak a hitben, rendszeres lelkigondozást igényeltek, nem volt nekik elég a szokásos gyülekezeti liturgia. Mindennapos kapcsolatra vágytak, a hétköznapokat is beleértve. A vidéki fiatalok pedig az iskola befejezésével leginkább hazamentek hétvégére, ők ezért nem látogatták a vasárnapi alkalmakat.
1996-ban aztán Géza bácsi ezt a területet is kezébe vette, és kezdetben ő tartotta az ifi órákat. Majd látva Antal Laci alkalmasságát, erőnek erejével megbízta az ifjúság vezetésével. Az 1996-ban elindult ifi vezetői Antal László, Nagy Guszti, Révész László. Ezt követően hosszabb ideig volt Varjú Lajos, Buknicz Éva Orsolya, majd Dobos Nándor a vezetőjük.
1997-ben indult el az Élet Szava klub. Vezetői: Kovács Zoltán, Nagy Gusztáv, Papp Ágnes, Papp Eszter, Szakál Tivadar. A Tinifit Papp Ági szervezte, vezette, de őket hamar felszívta az ifi. Mint láttuk, az ifjúság vezetői között főleg fiatalembereket találunk, az ifjúság szíve-lelke azonban hosszú időn keresztül Nyakas Ági volt, amíg férjhez nem ment, és el nem költözött.
„Nagyon jó, hogy nyáron sok közös szolgálatra van lehetősége az ifinek: a gyerekkiránduláson színjátszók vagy csoportvezetők, az angol tanfolyamon lelkes résztvevők, Tóalmáson szobavezetők voltak többen az ifiből, és a kiránduláson is mindenkinek megvolt a szerepe. Úgy érzem, hogy a kirándulások által az ifi összerázódik, és a szokásos ifialkalmakon is talán nagyobb lelkesedéssel veszünk részt.”