A kecskeméti gyülekezet – amint már erről írtam, – 1972-ig különböző helyeken, családoknál gyűlt össze. Gyakorlatilag ezek a kis szerveződések inkább imacsoportoknak foghatók föl. A Kaszap utcai közösséget egy imaműhelyhez lehetne hasonítani, ahol a kis közösség megélése, a résztvevők számára Istentől jövő erőt közvetített. Amikor volt igehirdetésre alkalmas személy, akkor kicsit színesebbek lettek az alkalmaik. Ilyenek voltak Békési bácsi, Lőrincz Imre és Kémeri György.
Ha a kisszámú gyülekezetben akadt zeneszervező alkat is, akkor egy-egy rövidebb ideig még zenekart is létrehoztak.
Lőrincz Imre időszakában a kis gyülekezetnek sikerült túlélnie a vallásellenes diktatúra idejét, de a lelki fejlődésen túl nem maradt erő és lehetőség a számbeli növekedésre. Örültek, hogy nem szűnt meg a gyülekezet. Békési bácsi mély lelki életről árulkodó igemagyarázatai igazán táplálóan hatottak a gyülekezet idősebb és fiatalabb tagjainak egyaránt. Aztán megöregedve elhallgatott, megerőtlenedett. Kémeri György erős kézzel vezette a kis közösséget. Szolgálata idején talán Bodnár Gyula testvér jutott szóhoz, akit a gyülekezet, hűségét érzékelve, 1981-ben diakónussá avatott.
A nyolcvanas évek közepétől azonban kezdett erőre kapni az a gyakorlat, hogy „aki legtöbbet szolgál, az vezet”.1 Bár igazából „évekig nem haladtunk sehova sem”2 a közösségi összefogásnak, a kinevezett vezető nélküli együttgondolkodásnak szép példái voltak a csőtörés elhárítása, és különösen a Kaszap utcai ledőlt kerítés helyreállító munkái.
A Kaszap utcai imaház megvétele és felújítása idején még nem tudott igazán erőt felmutatni a gyülekezet. Láng Mátyás és az orgoványi testvérek hathatós segítsége nélkül nem ment volna a dolog. Még a kiskőrösiek is gyűjtöttek ezügyben. Bár az 1988-as ingatlancsere idején a gyülekezet még mindig nagyon kicsi volt, mégis megmutatkozott a lakóház átalakításakor és az udvar rendbetételekor, hogy ez a korábbinál alig nagyobb létszámú csapat, ha úgy alakul a helyzet, ütőképes lehet Isten kezében. Amíg a Kaszap utcai imaházat nagyrészt nem kecskemétiek tették rendbe, addig a Vágó utcai munkálatokról nem sokat tudtak más gyülekezetekben. Azt főleg saját erőből végezték el.
Azonban ekkor hiányzott még egy fontos alapfunkció a gyülekezetből, mint testületből: a befogadó készség, valamint az új megtérők növekedésének elősegítéséhez, a minden egyebet ennek alárendelő rugalmas lelki hozzáállás. Egyes személyek már készek voltak erre, de nem tudták, hogyan lehetne ezt az egész gyülekezetre kiterjeszteni.