Gyülekezeti kirándulások 1989-től

„1988-ba kerültünk a gyülekezetbe, akkor még csak 30-40 között volt a taglétszám, de jó testvéri közösségben több hasonló fiatal házaspár, kisgyerekes család volt. Eleinte a mai gyakorlatnak megfelelő „kiscsoportos” kirándulásokat szerveztünk, melyek a gyülekezeti kirándulást jelentették. Voltunk a Bakonyban, Lillafüreden, Balatonszemesen. Jó volt együtt lenni, tapasztalni a testvéri közösséget akkor is. A gyerekeink együtt lehettek, jól érezték magukat, mi is sokat épültünk, gazdagodtunk hitben is és élményekben is.

Kovács Géza lelkipásztorunk is nagyon jónak látta és szorgalmazta a gyülekezeti kirándulásokat, táborozásokat. Így elmentünk közösen a Bakonyba, a Szépalma Hotelbe, ahova több barátkozót, ismerős családot is elhívtunk. Ekkor indult el igazából nagyobb létszámban a közös üdülés. A hosszabb együtt töltött időben volt alkalmunk dicsőíteni az Urat énekekben, igetanulmányozásban, kiscsoportos foglalkozásokon. Ebben az időben alakultak a kiscsoportok, akik vasárnaponként is együtt voltunk, így ezek a csoportok külön kirándulásokat is szerveztek. A mi csoportunk így volt együtt Piliscsabán, Óbányán és Péliföldszentkereszten. Más csoport is szervezett kirándulásokat.

Géza bácsi pásztorolása alatt volt több, egyhetes üdülés: Szlovákiában, Tahiban és Balatonföldváron.
Később Mike Sámuel lelkipásztorunkkal is folytattuk a gyülekezeti kirándulások szervezését. Nagy létszámban voltunk együtt Egerben, Vajtán és Felsőtárkányban.

A gyülekezeti kirándulások mellett elindult a gyerekkirándulások, táborok szervezése is. Eleinte néhány felnőtt, Feketéné Judit Nyakasné Ági és Surányi Ottó szerveztük ezeket az utakat. Nagy segítség volt, hogy abban az időben Sztasák Feri a kisbuszával tudott a szállításban segíteni.

Sámuel elindította az ifjúsági táborozásokat is. Ezek nomád táborok voltak több éven keresztül Erdélyben: Fogarasban, Retyezátban, Radnai havasokban és a Bihar-hegységben. Jöttek más gyülekezetből is fiatalok, és lehetőség volt nem hívő barátok elhívására is.”