„Surányi Ottó ötlete és szervezése volt, hogy egynapos kirándulásokra menjünk el a gyerekekkel. Kerékpárral mentünk Katonatelepre Nyakasékhoz, a Nyíri erdőbe, Csalánosi parkerdőbe. Aztán messzebbre merészkedtünk.
1989 nyarán vonattal Budapestre az Állatkertbe kirándultunk (Egri, Ficsór, és Papp gyerekek), 2000-ben Budapestre az Országházba és az Állatkertbe ötven fővel. Voltunk a Rám-szakadéknál hegyet mászni. Budai-hegyekben kisvasutaztunk, libegőztünk, Bánkúton túráztunk. Télen rendszeresen elvittük a gyerekeket szánkózni az 52-es út melletti buckákhoz, majd távolabbra: Mátraszentistván, Eplény. Ezek a szánkózások az alföldi gyerekeinknek különösen nagy élményt jelentettek. Az egynapos kirándulások sikerén, jóízén felbuzdulva három napos hosszú hétvégét szerveztünk. Ide már nagy buszt fogadtunk. Laci bácsi lett a sofőrünk, és évekig ő is maradt. Még az éjszakai akadályversenyeken is részt vett. A gyerekek által írt indulók rendszeres szereplőjévé vált!
Első alkalommal Noszvajon voltunk. Ezen a kiránduláson igen sok esőt kaptunk. A fiúk zuhogó esőben is fociztak, majd sorbaálltak zuhanyozni, ruháikat pedig lavórokban gyűjtöttük össze. Noszvaj után Magyarhertelendre, majd Óbányára, Péliföldszentkeresztre mentünk. Ezeken a kirándulásokon többnyire 30 fő körüli volt a létszám. Kezdetben Antalné Mártival, Nyakasné Ágival, Ottóval voltunk a tanítók, csoportvezetők, konyhások. Később a gyereklétszám meg a tanítói létszám is nőtt.
Ezt követően néhány évig ezek a kirándulások szüneteltek, helyette napközis táborokat tartottunk. Majd egyre több családtól, szülőktől és a gyerekektől is hallottuk, hogy csalódottak a tábor hiánya miatt. Ezért indítottuk el újult lelkesedéssel, immár jóval nagyobb létszámmal a táborokat. 2009-ben Kismarosra, a Duna-partra még csak három napos hétvégére mentünk, de látva, hogy igazán a végefelé kezdenek összerázódni a csoportok, következő évtől már 5 napos táborozást szerveztünk Zánkára.”
„A gyerekkirándulás mindig nagy élmény volt számomra. Nagyon jó volt, hogy a vasárnapi iskolai társainkkal itt több időt tölthettünk, játszhattunk, beszélgethettünk. Az utóbbi években segítőként voltam, de sok programban részt vettem, mint táborozó is. Jó volt a gyerekekkel lenni, szolgáltunk, és jól is éreztük magunkat. Két évben Zánkán voltunk a Balaton-parton, 2012-ben pedig egy régi, szeretett helyszínre tértünk vissza, Péliföldszentkeresztre.”
Mike Sámuel a Szilágyságban született 1971-ben, de igazából Nagybánya és környéke lett a szülőföldje. Itt érettségizett a felsőbányai autós líceumban. A rendszerváltás előtt 3 hónapig nem kapott más munkát, mint ládaszögelést. Később autószerelő-ként, majd villanyszerelőként dol-gozott. Ebben az időszakban kapott elhívást a lelkipásztori szolgálatra. 1990 őszén kezdte meg tanulmányait a BTA-n. A teológia elvégzését kö-vetően a nagyváradi „Betlehem” gyülekezet pásztora lett. 1995-ben kötött házasságot a debreceni Dobos Laurával. Gyermekeik: Flóra 1999, Botond 2002. 1999-ben a kolozsvári gyülekezet pásztora let. Innen hívta meg a gyülekezet a kecskeméti lelki munka élére 2004 szeptemberében.