Presbiterek, diakónusok a gyülekezetben

A gyülekezet szervezeti felépítésében az őskeresztények Bibliában leírt és általuk elképzelt példáját igyekszik megvalósítani. Első számú felelős vezető a lelkipásztor. Helyettese a gyülekezet helyi vezetője. A lelkipásztor több-kevesebb év után jön-megy, a gyülekezetvezető helyben marad. A gyülekezetben – szintén a bibliai jó példát követve – vannak felavatott vezetők, akiket ezzel az aktussal bizonyos szolgálatukban erősít meg a közösség. Ők a presbiterek vagy a diakónusok. Az előbbi kicsit a szellemibb jellegű szolgálatra asszociál, míg az utóbbi a gyakorlatibb szolgálatokra.

Egy-egy ilyen avatott személy, mint a legtöbbet szolgáló tagok egyike, nagy valószínűséggel tagja a gyülekezet választott vezetőségének. Bár a vezetőségi tagság számukra sem automatikus, hanem az időnként megtartott vezetőségi választások során a szavazatok legalább 50%-át meg kell szerezniük, hogy a vezetőség tagjai legyenek.

Ficsór Ervin 1974-ben még orgoványiként lett a presbiteri szolgálatra felavatva. Bodnár Gyula az első kecskeméti, akit diakónusi szolgálatra avattak fel.1 Dr. Ficsór Ervin jelenleg is a vezetőség tagja, Bodnár Gyula testvér (feleségével együtt) az úrvacsora előkészítésében szolgál.

A gyülekezet növekedése megkívánta, a hűségesen és karizmatikusan szolgáló személyek pedig a lehetőségét adták, hogy 2004-ben Papp Gézát és Antal Lászlót presbiterré, Nagy Gézát, dr. Somogyi Tihamért, Révész Lászlót és Varjú Lajost pedig diakónussá rendelje ki a gyülekezet.