Imaházat építettek, egy nagy család otthonát. 1996 áprilisában vált önállóvá a gyülekezet. Hamarosan kinőtte a 80 férőhelyes Vágó utcai imaházat. Még jobban hiányoztak a kistermek a kiscsoportos közösségek részére. Ezért 1997-ben telket kértek a város önkormányzatától. A város először a Kodály Zoltán Ének-zenei Iskolával szemben, a vasút mentén levő parkos részből adott egy részt templomépítés céljára. Jó helyen lett volna ez a telek, azonban a környék lakói hevesen tiltakoztak ez ellen. A város vezetői ezért elvetették korábbi döntésüket. Helyette a jelenlegi 3000 m2-es telket 1998. év elején kapta meg gyülekezet.
1998. év elején az építés előkészítésével megbízott néhány személy elment több gyülekezetbe tapaszta-latcserére, hogyan építettek mások imaházat.
1998 őszén körbekerítették a telket. 2000 volt a tervezés éve. 2000 májusában indult el az építés Papp Gézáné Ildikó terve alapján.
Közben el tudták adni a szolgálati lakást és a Vágó utcai imaházat, melyek árát az építésre fordították.
Az első istentiszteleti alkalom Szabó Miklós és dr. Tekle Wolde Eliza esküvője volt az alagsorban, 2002 májusában, amely egyúttal a gyülekezet teljes átköltözésének is a napja volt. És végül 2004 áprilisában használatba vették a templomteret és az egész épületet. Az imaház ünnepélyes felavatására 2004. szeptember elején került sor.
A templomot tehát Pappné Ildikó tervezte, a kiviteli tervek készítője és az építkezés felelős műszaki irányítója férje, Papp Géza volt. Mindketten a gyülekezet tagjai. Az építés minden mozzanatának vezetésére, szervezésére munkacsoport jött létre. Tagjai: Nagy Géza, Papp Géza, Antal László, dr. Surányi Ottó, majd Szórád Márta és dr. Ficsór Ervin. Az építkezés pénzügyi bonyolítását – mint építtető – a gyülekezet által alapított Magvető Alapítvány végezte, melynek elnöke dr. Ficsór Ervin. A belsőépítészet irányítását Szórád Márta végezte.
Az építési koncepciót alapvetően a funkció határozta meg. Hitük és a közösségi élet gyakorlásához nem csak egy istentiszteleti helyre volt szükségük, hanem ki szerettek volna alakítani kisebb termeket is.
Kecskemét templomtornyokkal körülölelt városképére utalva három tornyot emeltek az épületen: a két szélső bástya jellegű, a középső pedig egy huszártorony. Ez üveg kialakítású torony, a felette lévő keresztet alulról láthatja a gyülekezet. A homlokzat íves ablakai is alapvetően kecskeméti hagyományokat tükröznek.
A belső kivitelezés puritán, de mégis harmonikus hatású. Zömében faburkolatot használtak, de a szószék mögött a mintegy 9 méter magas falat köroszlopokkal szegélyezték. Erre a felületre készítette el Pannonhalmi Zsuzsanna keramikus művész Kegyelem című alkotását.
Több helyről kértek pénzbeli segítséget, de jelentősebb ilyen jellegű támogatást nem kaptak. A templom teljes egészében a baptista közösség munkájának eredménye, a tervezés és a kivitelezés is „családon belül” történt. Volt, aki ingatlanokat értékesített, hogy annak teljes árát az Isten házának felépítésére ajánlja fel, mások keresetük 20%-át adták az épület befejezéséig erre a célra, többen pedig aktuális befektetéseiket halasztották későbbre, hogy minél inkább segíteni tudják az építést.
Ezen felül kaptak állami, önkormányzati és külföldi támogatást, valamint a Szent Család Plébánia, a Kecskeméti Református és az Evangélikus Egyház is pénzbeli támogatást nyújtott. Segítettek: Frank Ladics, G. Kovács Vilmos, Kovács Zoltán és Péter, dr. Csire Géza és Csire Vince, Révész Attila, Kőszegi Dániel, Dózsa László. Több gyülekezetből érkezett pénzbeli adomány és nagyszámú szak- és segédmunkás, hogy a 2002. májusi részleges használatbavétel megtörténhessen.
Az Építési Bizottságon kívül az építés meghatározó személye volt Kovács Géza lelkipásztor, Szalontai Sándor, Simon Gergő, Gelányi László, Szabó Gyula, Békési Endre, Kiss Pál, Sanda József. A kerttervezésben és rendezésben a Rosznáky-Barna házaspár. Köszönet illeti az asszonyok, leányok munkáját. Nélkülük hamar feladták volna a munkát az építkező brigádok. A finom ebédek, uzsonnák új lendületet adtak az építkezőknek.
Csak néhány adat az épület és az építkezés méreteinek szemléltetésére. Összesen 1200 m2 hasznos alapterület épült. Csupán az alagsor háromszor akkora, mint amekkora az előző imaház volt. Az imaháznak 300 ülőhelyes templomtere, 12 terme, konyhája és egy 114 m2-es lakása van.
A békési születésű Kovács Géza 1995 végén 70 évesen lett gyülekezet pásztora. Ekkorra már majd fél évszázados lelkipásztori múltra tekinthetett vissza, ezért Isten vezetése után ennek is köszönhető, hogy a sokféle gyülekezeti háttérből jött személyeket pillanatok alatt egységbe tudta „kovácsolni”, és zökkenőmentesen felívelhetett a lélekmentés szolgálata.
Géza bácsi a teológia elvégzése mellett magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát is szerzett. Kiemelkedő pásztori képességeit nem az iskolapadokban szerezte, hanem Istentől kapott ajándéka volt erre. Lelkipásztori szolgálatán túl 1990-től alapító igazgatója volt a Missziói Főiskolának. Ezt jóval megelőzően már a Baptista Teológiai Szeminárium tanára volt. 1961-ben az ÁEH1 kiutasította Budapestről, majd 1964-ben elvették lelkipásztori igazolványát is. Emiatt évekig segédmunkásként majd raktárvezetőként dolgozott, de a pásztori munkát saját szakállára továbbra is végezte. Újpest, Ócsa, Budafok, Debrecen. Ezek voltak életének főbb állomásai, ahol szeretetteljes, de határozott és bölcs személyiségével mindenhol utat engedett a Lélek munkájának. Aktív részvételével jött létre a Menedék Alapítvány és a Word of Life magyarországi szervezete. Mindezen munkái mellett számos könyv szerzője. Munkáját a négy gyermek mellett úgy végezhette, hogy felesége, Olga néni boldog családi hátteret biztosított számára.
A gyülekezetek, ahol szolgált, kivétel nélkül mindegyik jelentős missziós tevékenységet folytatott, és nem egy esetben kis gyülekezetből nagy lett, mire átadta utódjának a lelkipásztori munkát.
Kecskeméti szolgálatának kezdetén 1996-ban a gyülekezet önállósult az orgoványi anyagyülekezettől. Mérföldkő volt ez életükben, mert a majd 110 ezres városban égető szükség volt a teljes idejű lelkipásztorra. Szolgálatának kilenc éve alatt a gyülekezet taglétszáma több mint duplájára nőtt, és új imaházat épített. Munkássága a megtértek növekedését és a lélekmentést (evangelizálást) szolgálta.
A következő két fejezet arról ad áttekintést, hogyan jutott el a kicsiny közösség a mába. Hogyan élt az elnyomás évtizedei alatt, és miként tudott – Isten Szentlelke átformáló erejének hatására nyitott lelki támaszponttá válni.